Fő-tér és templom - Nagymaros közepe

A Főteret kb. 150 évvel ezelőtt alakították ki mai formájában, de valószínű, hogy azelőtt is a település központi tere volt. A Váci út (helyi neve: Országút) Duna felöli oldalán találjuk a Városi Könyvtárat. A statisztikák szerint a környék leglátogatottabb, legtöbb olvasóval rendelkező könyvtára. A könyvtár előtti kis parkban áll Kittenberger Kálmán mellszobra. A Léván született és Nagymaroson meghalt vadász és Afrika-kutató tiszteletére a város évente megrendezi az un. Kittenberger-napokat.

Az országút és Fő tér sarkán levő épület a könyvtárral szemben eredetileg kocsmának épült, rövid ideig a postakocsik váltóállomása működött benne. A vasútvonal megépülése után jelentőségét vesztve újra kocsma volt. A Korona-uradalom 1890-ben megvásárolta és két iskolai osztályt helyeztek el benne. 1919-1924 között csonka Hont vármegye székhelye ebben az épületben működött. 1936-ban átalakítás és bővítés után itt volt a Polgári Fiúiskola. Jelenleg az alsó osztályos gyerekek tanulnak az épületben. Az iskolával szemben, a tér baloldalán találjuk az orvosi rendelőket és a gyógyszertárat. Itt, a sarkon van a település egyetlen pénzkiadó automatája is. Felfelé, a templom felé indulva a Művelődési ház előtt megyünk el: kulturális, politikai rendezvények színtere. Helyén régen a Kaszinó állt színházteremmel, vendéglővel. 1944-ben bombatalálat érte, le kellett bontani. A tér házai javarészt a vasútépítés utáni időben épültek át. A Polgármesteri Hivatal, amelyet a változó időkben váltakozó nevekkel illettek, kb. 150 éve működik ebben az épületben. A Főtér 7. sz. házán tábla mutatja, hogy meddig ért az árvíz 1838. március 15-én.

Mielőtt átmennénk a vasúti híd alatt, vessünk egy pillantást a település legrégebbi kőkeresztjére, melyet 1800-ban állítottak. A vasúti töltés falára Nagymaros látványtérképét festették.

A híd alatti lépcsőkön jutunk fel a Monsberger térre. Monsberger Ferenc esperes plébánosnak volt köszönhető, hogy a németek 1944-ben nem robbantották fel a vasúti hidat, így templomunk is megmenekült a pusztulástól. A téren áll Szent István és Gizella királyné szobra, Lukács István helyi szobrászművész készítette 2001-ben. A templom déli oldalával szemben álló XIX. századi épületet a koronauradalom adományozta a hitközségnek. 1884-ben ebben az épületben indult öt iskolai osztály. Később polgári leányiskola lett belőle, majd a II. világháborúig az itt tanító apácák laktak benne. A rendszerváltás után az egyház visszakapta az épületet.

A római katolikus templom tornya a Dunakanyar egyetlen ma is álló középkori egyházi műemléke. A templomot már az 1324-es kiváltságlevél is említi, védőszentje Szent Márton. Az eredetileg gótikus stílusú templomot többször átépítették. Az 1965-ös régészeti feltárások idején sírokra bukkantak a templom körül. Az épületet egy 1600-as években készült rajz szerint kerítés vette körül.

A templomot övező házak alatt régi pincék húzódnak. Szellőzőnyílások nyomai arra utalnak, hogy hosszabb tartózkodásra is alkalmasak lehettek. A török uralom alatt nemcsak bort tároltak bennük, hanem a lakosság is ide menekült.

A templom főbejáratával szemben, a Szent Imre téren áll az 1770-es években épült parókia. A tér ékessége az 1861-ben állított kereszt. A kis teret 2002-ben újították fel Kecskés Tibor építész tervei alapján. A 10. sz. ház falán emléktábla hirdeti: itt született és lakott Nagymarosi (Cziszler) Mihály, az UTE válogatott labdarúgója. A magyar sporttörténelembe „driblikirály” néven került be.